|
még több kép >>
|
DOBRUDZSA
2004.05.03-11.
Argai Sándor, Pénzes László, Riezing Norbert
Tavaszi túránk célja nem a "fajgyűjtés", hanem
a Magyarországon nem, vagy csak ritkán megfigyelhető fajok minél
alaposabb tanulmányozása, fotózása volt. A még nagy kiterjedésben
előforduló hagyományos, extenzív gazdálkodással hasznosított,
természetszerű élőhelyek (árterek, mocsarak, legeltetett területek)
élővilágának tanulmányozása, és Norbi tudományos munkájához
erdőssztyeppek és őserdők flórájának és a tájhasználat vizsgálata.
A
botanikai adatgyűjtés szintén prioritást élvezett.
Az útvonal ennek megfelelően alakult: Dobrudzsában
az általunk már ismert helyek felkeresése szerepelt, az oda és
visszavezető úton pedig kitérőket tettünk az Erdélyi Mezőségben
és a Kárpátokban.
Az út folyamán szeszélyes volt az időjárás,
ami kisebb kellemetlenségeket okozott: gyakran kaptunk esőt, többször
így állítottunk sátrat, a Plopul környéki ígéretes tavakat eső
miatt kellett kihagynunk. Összességében azonban mégis azt kell mondanunk,
hogy kedvezően alakult az út szempontjából: egész napos eső (ami
miatt semmit sem tudtunk volna csinálni) nem volt. A mérsékelt hőmérséklet
kedvezőbbnek bizonyult a tűző nap kánikulájával szemben, fotózáshoz
is ez volt alkalmasabb, mivel a meleg levegő vibrálása előnytelen
ebből a szempontból.
Az út folyamán végig sátorban éjszakáztunk és
döntően az itthonról vitt élelmet fogyasztottuk.
Hát lássuk:
május 3. Komárom - Tordai-hasadék
Kora reggel (egy kis elalvás és persze néhány
otthon felejtett cucc összeszedése után) indultunk útnak Románia
felé. Az ártándi határátkelő elhagyása után Nagyvárad és
Kolozsvár érintésével (itt megnéztünk néhány gyepet, valamint
az összetúrt kolozsvári főteret) késő délutánra értünk a
Tordai-hasadékhoz. Este léprigók, vörösbegyek adták a hangulatot
a sátorveréshez.
május 4. Tordai-hasadék, Brassó
Reggel a festői Tordai-hasadékot vettük célba.
A patakot, mely kettészeli a hegyvonulatot, "tájbaillő" békebeli függőhidak
keresztezik. Ezek segítségével hol az egyik, hol a másik oldalon
lehet a néha sziklába vájt úton végigjárni a völgyet. Mindjárt
az út elején kékcinege (Parus caeruleus) hordta az élelmet
faodúba rejtett fészkébe, vele szemben kis poszáta (Sylvia
curruca) pár építette fészkét. Frissen kirepült énekes rigók
(Turdus philomelos) repültek előttünk, a völgy felett pedig
öreg szirti sas (Aguila
chrysaetos) húzott át. A
pataknál etető hegyi billegetőket (Motacilla cinerea)
és frissen kirepült valamint öreg vízirigót (Cinclus cinclus)
figyeltünk meg. Út közben bajszos sármányokat (Emberiza cia),
a sziklaoldal közelében keringő havasi sarlósfecskéket (Apus melba) és a sziklafalak természetes üregeiben költő csókákat
(Corvus monedula) láttunk egészen közelről. A növénytani
ritkaságok közül a turkesztáni hagymát (Allium obliquum) emelnénk ki, mely legközelebb az oroszországi Baskíriában
fordul elő.
A hasadék végigjárása után a visszafelé utat
a gerincen folytattuk. A hegyoldalban erdei pacsirta (Lullula
arborea) énekelt, és több helyen hallottuk a karvalyposzátákat
(Sylvia nisoria). Az út vége felé egy magányosan álló
sziklatűn vettük észre a kövirigót ( Monticola saxatilis). Általánosságban elmondható, hogy
bizalmasak voltak a madarak. A látványosabb növényritkaságok közül
a húszforintoson is látható magyar nőszirmot (Iris aphylla) és a gyepes nőszirmot (Iris ruthenica) érdemes
említeni. Visszaérve kiindulási helyünkre egy fiatal szirti sas (Aguila
chrysaetos) koronázta meg a napot.
Este Brassóba értünk és egy helyi, magyarul is
beszélő taxis útbaigazítása nyomán megkerestük azt a helyet,
ahová a barnamedvék (Ursus arctos) kukázni járnak esténként
az erdőből. Ez bizony így igaz, egészen elképesztő, mennyire
otthonosan mozognak a lakótelepen! Még a lépcsőházak bejárati
ajtójához is felmerészkednek. Többnyire a kóbor kutyák ugatása
és a villanó vakuk igazítottak útba minket, melyik konténer került
sorra. Éjféltájt indultuk sátorozó helyet nézni, ezt Brassótól
mintegy 25 km-re Bradetnél meg is találtuk. Az altatót egy uráli
bagoly (Strix uralensis) prezentálta.
május 5. Iszapvulkánok, Braila, Macin-hegység, Murighiol,
Babadag
Reggel Bodza [Buzau]] felé vettük utunkat, közben
megálltunk egy patak menti legelőn reggelizni és fürdeni. Itt
hegyi billegetők (Motacilla cinerea) etettek és többször repült itt a vízirigó
(Cinclus
cinclus) is. Maguránál É-ra fordultunk és követtük a "vulcani
noroisi" táblát, hogy megtaláljuk az iszapvulkánokat. Útközben
nagy kiterjedésű, változatos domborzatú és növényzetű füves
élőhelyeken haladtunk. Több kerti sármány (Emberiza hortulana) is énekelt, valamint nagy fülemüléket (Luscinia
luscinia) is hallottunk, néhol a rokonával, a fülemülével (Luscinia
megarchynchos) egy élőhelyen. Az iszapvulkánok szépek és érdekesek,
kár hogy a barbár turisták széttúrták néhányukat.
Az iszapfortyogók közelében tanulmányozni lehet az erdőssztyepeket
is.
Berca-nál tértünk vissza a 10-es útra Bodza
[Buzau] felé. Braila előtt úgy 35 km-re az úttól balra eső
tavakon nem volt túl nagy mozgás, bár a hatalmas tó le volt
eresztve. Gólyatöcsöket ( Himantopus
himantopus), gulipánokat (Recurvirostra
avosetta) és más parti madarakat láttunk. Ezután Braila következett,
ahol balkáni körülmények között átkompoltunk a Dunán, és
ezzel átértünk Dobrudzsába. Innen már elromlott az idő, erősen
fújt a szél, útban a Macin-hegység felé pedig az eső is eleredt.
Így állítottunk sátrat és készítettük el a vacsorát. Odaérkeztünkkor
már szóltak a lappantyúk (Caprimulgus europaeus). Éjjel aztán
elállt az eső és arra ébredtünk (telihold volt, a felhők
feloszlottak), hogy erdei pacsirták (Lullula arborea) és
lappantyúk (Caprimulgus europaeus) adnak éjjeli koncertet
egymást túlharsogva.
május 6. Macin-hegység, Revarsarea, Babadag
Reggeli után a szép, napos időben egy kisebb kört
tettünk a sziklák között. A köveken parlagi pityer ( Anthus campestris) szólt, és rátaláltunk egy mór teknősre
(Testudo graeca) éjszakai rejtekhelyén. Kémleltük az eget is,
aminek az eredménye: két ízben figyeltünk meg világos színezetű
törpesast (Hieraaetus
pennatus) (egyszer egészen közel
húzott át felettünk), valamint láttunk különböző színezetű
pusztai ölyveket (Buteo
rufinus). A kerti sármányok
(Emberiza hortulana) tőlünk néhány méterre nászoltak, a
pusztai hantmadarak (Oenanthe
isabellina) pedig már több
helyen is etettek. Utóbbi egyébként az egész hegység mentén
elterjedt. Sátrunktól néhány méterre fedeztük fel egy kis őrgébics
(Lanius minor) és egy tövisszúró gébics (Lanius
collurio) pár fészkét is.
Dél környékén indultunk Tulcea felé. Az út
Duna felőli (bal) oldalán a megáradt folyam mellékágai mentén az
útról jól belátható, pazar látványt nyújtó vizes élőhelyek
keletkeztek. Több mint száz batlát (Plegadis falcinellus),
cigányrécéket (Aythya nyroca), nagy kócsagokat, üstökös
(Ardeola ralloides) és vörös gémeket (Ardea purpurea),
sirályokat, szerkőket figyelhettünk meg. Kissé távolabb tündérrózsás,
hínaras mocsárban fattyúszerkő ( Chlidonias hybridus)
és dankasirály (Larus ridibundus) telepen fotóztuk a nyüzsgést.
A fészkelőket kiegészítették a feketenyakú vöcskök (Podiceps nigricollis) és a barátrécék (Aythya ferina).
Az út a továbbiakban eltávolodott az ártértől és kisvártatva fás
legelőhöz érkeztünk. Ez madártanilag most nem hozott nagy
dolgokat, de megtaláltuk a földikutya (Scolopax leucodon)
szisztematikusan kialakított hatalmas túrásait, és láttunk homoki
gyíkot (Podarchis taurica).
Tulcea felé elkapott bennünket az eső, és már
csak egy kőbánya érdekes geológiai képződményeinek fotózására
maradt időnk. Murighiol felé haladva láttunk az út mentén szalakótákat
( Coracias gallurus). Plopul felé az úthoz közeli tavakon és
környékükön gólyatöcsöket (Himantopus himantopus), bütykös
ásóludakat (Tadorna tadorna), szerecsen- (Larus
melanocephalus) és dankasirályokat (Larus ridibundus) figyeltünk meg a szakadó esőben. A hátsó,
úttól távolabb eső részeken is szép madármennyiség volt,
azonban az időjárás meghiusította azt, hogy tüzetesebben átnézzük.
Kár érte!
Estére értünk Babadagba, iszonyatos minőségű
utakon. Útközben érintettük a Razim-lagúna szélét, ahol
hihetetlen mennyiségű, legalább 1500 bütykös hattyú ( Cygnus olor) zsúfolódott össze egy sekély, nádasos tavon. Az eső
után az utat két oldalról határoló nyárfasoron szárítkozó kék
vércséket (Falco vespertinus) figyelgettünk.
május 7. Babadag, Enisala, Istria
A babadagi erdőben ébredve jó idővel indult a
nap, így már korán elindulhattunk füstös cinegéket ( Parus lugubris) keresni. Persze csak néhány óráig tehettük ezt felhőtlenül
(szó szerint), mert a most már menetrendszerűen érkező eső
elkapott minket és nem is állt el úgy délig. Esőkabátban
folytattuk tehát (kemények vagyunk!) a növények és a madarak
keresését. Utóbbiak egyébként nem nagyon akartak megszólalni a
folyamatos hívás ellenére sem (a CD-vel történő hívást többször
alkalmaztuk az út során).
Szerencsére a növényeket az eső nem zavarta,
nem úgy a fotózni vágyókat! A tölgyes és virágos kőrises erdőssztyepp
alatt hamar megtaláltuk a bazsarózsákat
(Paeonia peregrina) [ez nem
az a faj ami nálunk él]. Sötétvörös fejecskéik szinte világítottak
a zöld aljnövényzetben. A tisztásokon gyakori volt a nálunk
kipusztulás szélén álló kónya zsálya (Salvia nutans),
valamint a szintén ritka szennyes ínfű (Ajuga laxmanni). Utóbbinak teljesen bordó virágú színváltozatát is
megtaláltuk. A legnagyobb "közönségsikert" a majomkosbor (Orchis
simia) aratta. Nevét onnan kapta, hogy virágai úgy néznek ki,
mint egy vigyorgó, kalimpáló kismajom. Még az is megállapítható,
hogy mind fiú...(lásd a képet). Számos színes, nálunk nem élő
növényfaj határozása még az ékes román nyelven írt "Román Flóra"
további tanulmányozását kívánja...
Visszatérve a madarakra a füstös cinegét (Parus
lugubris) mindössze egyszer sikerült látni, amikor nagy
kegyesen elállt az eső néhány percre és kivillant a felhők közül
a nap, de csak azért, hogy utána megint ne lássuk egészen délutánig...
Babadagból bőrigázás után Enisala felé
indultunk tovább, természetesen a szakadó esőben. Itt ránéztünk
a lagúnákra, ahol mintegy 1500 (!) rózsás gödény (Pelecanus
onocrotalus) tartózkodott. A nádban kialakított csatornákban több
példány úszott az úthoz egészen közel.
Ezután a Farkasok-szigetének látogatható
szakasza következett, ami tulajdonképpen egy földút, két oldalán
szántókkal és legelőkkel. Ide a kalandrapacsirták (Melanocorypha calandra) miatt jöttünk. Sikerült is hanggal néhány
madarat felizgatni, és egészen közel csalni az autóhoz. Egyébként
az út mentén folyamatosan láttuk éneklő, kergetőző példányaikat.
A következő célpont Istria volt. Az út menti
szikes tavak az őszihez hasonló pazar látványt nyújtották. Pihenő
borzas és rózsás gödények ( Pelecanus crispus és
P. onocrotalus), bütykös és vörös ásóludak (Tadorna
tadrorna és T. ferruginea), kis csérek (Sterna
albifrons), folyamatosan repkedő székicsérek (Glareola pratincola), és egyéb partimadarak (az út során a
pajzsoscankó (Philomachus pugnax), az apró partfutó (Calidris
minuta) és a sarlós partfutó (Calidris ferruginea) dominált).
Alkonyatkor megindultak a gödények a tavak felé,
pazar látványt nyújtva, valamint sakálok felelgettek egymásnak a
nádasban. A tó mellett állítottunk sátrat az egyre inkább erősödő
szélben, mely éjszakára és másnap délelőttre is megmaradt. Valószínűleg
ennek köszönhető, hogy a szúnyogok támadásait megúsztuk. Érdekes,
hogy éjjel, holdvilágnál mennyire énekeltek a madarak (nádirigó,
poszáták).
május 8. Istria, Vadu, Chituc-turzás
Hajnalban fantasztikus élményre ébredtünk.
Furcsa szárnysuhogást hallottunk a sátorból. Kimászva a hálózsákból
megleltük az okát is: rózsás gödények (Pelecanus
onocrotalus) százai, összesen mintegy ezer madár repült
csapatokba rendeződve alacsonyan, szinte a sátor felett az út másik
oldalán található szikes tavakra pihenni. A vöröslő égbolt felé
repülő nagytestű madarak látványa feledhetetlen élményt nyújtott.
Megszólalt az első nádiposzáta is, mely a várva
várt egyik célfaj, a rozsdás nádiposzáta ( Acrocephalus agricola) egyik példányának bizonyult. Rövidesen
kiderült, hogy azon a néhány szobányi területen, ahol éjszakáztunk,
még legalább 5 hím tartotta a revírjét kucsmás billegetők (Motacilla feldegg) és nádi sármányok (Emberiza
schoeniclus) társaságában. A revírbe állva közelről tudtuk
figyelni és fotózni őket. A rozsdás nádiposzik szerencsére jól
kiülnek énekelni a nádszálakra, nem úgy, mint például cserregő
kollégáik. Éneke egyébként az énekes nádiposzátáéhoz hasonlít,
de hiányoznak belőle az eszeveszett futamok. A hangutánzás viszont
remekül megy neki is! Élőhely tekintetében inkább az alacsonyabb
nádasokat, szegélyeket kedveli.
Sacele érintésével mentünk innen tovább a
Corbu-Vadu útvonalon. Útközben parlagföldek és legelők mentén
egy parlagi sast ( Aquila
heliaca) két békászó sast
(Aquila pomarina) és egy kabasólymot (Falco subbuteo)
jegyezhettünk fel.
Vadunál az egyik gólyafészekben levarrtuk a berki verebet (Passer
hispaniolensis). A fotózáskor összegyűlt helyi embersereg nem
is sejtette, hogy nem a szép nagy gólyát, hanem a verebeket fotózzuk.
A faluban vízvezetékárkot ásó emberektől érdeklődtünk
a településen túli legelőre és lagúnára vezető út felől.
Nagy meglepetésünkre egy erdélyi magyar asszonnyal és román férjével
elegyedtünk szóba, akik itt építkeztek. Lipován szomszédjánál
sikerült feltöltenünk lemerült akkumulátorainkat, és Sanya tolmácsolásának
köszönhetően (aki egyébként szintén nem értett egy kukkot se)
elbeszélgetnünk a házigazdával egy kávé mellett.
A falu mögötti tavon egyébként alig volt mozgás.
Az ezt körülvevő gyepen, amelyet kecske és juhlegelőnek használtak,
viszont sok ürge mozgott. Volt egy érdekes ezüstszürke színű
egyed is. A legelő melletti kisebb erdőfoltban tanulmányozhattuk,
hogy a mienkénél jóval "fejletlenebb" román erdőgazdálkodás
hogyan tud kocsányos tölgy-tatárjuhar elegyes erdőt telepíteni
oda, ahol nálunk maximum akácot találunk…
Innen a Chituc-turzás felé vezető úton
haladtunk tovább és a már nem üzemelő gyárhoz tartozó üledéktároló
kazettákat és környéküket néztük meg. Az úttól balra lévő
kazetta szigetein gólyatöcsök ( Himantopus himantopus),
gulipánok (Recurvirostra avosetta), küszvágó csérek (Sterna
hirundo), szerkők, és kis csérek (Sterna albifrons) fészkeltek, valamint széki lilék (Charadrius
alexandrius) és kis sirályok (Larus minutus) pihentek. A
kazetta melletti szikes gyepet (melyet, mint errefelé majd minden füves
élőhelyet, legeltetnek) széki lilék (Charadrius alexandrius) és székicsérek foglalták el nagy számban.
A madarak itt is rendkívül bizalmasan viselkedtek, a legelőn közlekedő
állatokhoz J már hozzászoktak…
A tengerparton sirályok, 14 kőforgató ( Arenaria interpres), 6 csigaforgató (Haematopus ostralegus),
50-es fenyérfutó (Calidris alba) csapat táplálkozott a vízmosta
homokos parton. Külön érdekesség, hogy két esetben is megfigyeltünk
fényes nappal a tenger felett lappantyút (Caprimulgus europaeus). Először hitetlenkedve néztük, egészen
extrém látvány volt.
A turzáson végig belvizek álltak, a lagúna felőli
part menti nádas soron több ponton rozsdás nádiposzátát, kucsmás
billegetőt, kis őrgébicset figyeltünk meg és hallottunk nagy fülemülét
is.
május 9. Chituc-túrzás, Cheia
Reggel a Chituc turzáson óriási ködben ébredtünk,
mely hamar feloszlott a nap erejének és az enyhe szélnek köszönhetően.
Elmentünk a turzás legtávolabbi, autóval megközelíthető részéig,
ahol a tengerbe nyúló gátról borzas gödényeket (Pelecanus crispus) és kis cséreket fotóztunk egészen közelről.
Az úton mocsári teknős (Emys
orbicularis) kászálódott
keresztül. Sajnos, az ősszel itt nudizó lipován csajokat most nem
figyelhettük meg…
A következő célpont Cheia volt, amit tankolási
kitérő után a Corbu-Piatra útvonalon közelítettünk meg. Az
eredetileg tervezett útvonalat, ami Palazu Mic felé vezetett volna,
az út minősége miatt feladtuk. Az út folyamán többször találkoztunk
kalandrapacsirtákkal ( Melanocorypha
calandra), a parlagon hagyott
földeken pedig sziki pacsirtákkal (Calandrella brachydactyla).
Cheia-ra érkezve, vasárnap lévén piknikező emberek tömegét találtuk
a csodálatos sziklaképződmények között futó patak mindkét
oldalán. Egy falu felé eső barlang mellett álltunk meg, ahol rögtön
egy éneklő apácahantmadár (Oenanthe
pleschanka) fogadott. A későbbi
átvizsgáláskor már feltűnt, hogy -várakozásunkkal ellentétben-
ezek a hantmadarak vannak többségben: sebtében legalább hét revírt
különíthettünk el, míg déli hantmadárból (Oenanthe hispanica) csak egyet sikerült látnunk. Este átmentünk
az őszi túráról jól ismert faluba, Ramnicu de Jos-ba. A faluból
kivezető út mentén hantmadarak énekeltek, százas fehér gólya (Ciconia ciconia) csapat keringett, majd szállt le táplálkozni
egy legelőre. Ezek a madarak az út menti fákra felgallyazva éjszakáztak.
május 10. Cheia
Éjjel és reggel is esett az eső. Ennek ellenére
az éjszaka folyamán többször hallottuk az apácahantmadár ( Oenanthe pleschanka) utánzásokkal tarkított énekét, ami pont
ebben a momentumban különül el élesen a hantmadár énekétől,
melyben nincs utánzás. Reggel az eső elállta után indultunk a
szorost feltérképezni. Két úton indultunk el: Sanya és Norbi a
tetőt és a mögötte fekvő legelőket nézték meg, ahol ugartyúkokat
(Burhinus oedicnemus) figyeltek meg. Laci a völgyben cserkelte az
igazán bizalmas apácahantmadarakat és az ürgéket. Igazi meglepetés
volt a völgybe bevitorlázó átvedlő dögkeselyű (Neophron percnopterus). A madár le is szállt az egyik
sziklaoromra, de sajnos a fotózást már nem várta meg. A délelőtt
folyamán mintegy 30 darázsölyv (Pernis apivorus) repült
át a szoros felett. A területen tett megfigyelések alapján minimum
15 pár apácahantmadár költ (több helyen hordták a fészekanyagot,
egy esetben a fészek is meglett), 5 párra tehető a hantmadarak (Oenanthe oenanthe) száma, és mindössze 1 pár déli hantmadár
(Oenanthe hispanica) jelenlétét regisztráltuk. Itt is
hallottunk nagy fülemülét.
Dél körül indultunk Bukarest felé legelőerdőt
illetve tavakat nézni. A Slobozia mellett fekvő tavakat a rossz út
és a távcsöves rátekintés után kihagytuk. A tragikus állapotú
Bukaresti körgyűrű után Pitesti felé mentünk, majd Ramnicu Valceánál
értük el az Olt folyót. Calimanesti közelében éjszakáztunk,
ahol ismét esőben állítottunk sátrat.
május 11. Cosia, majd haza
Reggelre elállt az eső. Cosia közelében a
kolostor felé vezető úton haladtunk feljebb az erdőben. Évszázados
bükkösökben gyönyörködtünk, ahol kis légykapó ( Ficedula parva) énekelt és fehérhátú fakopáncs (Dendrocopus
leucotos) püfölte a fát. A patakvölgyben a szokásos
madarakat, hegyi billegetőket (Motacilla cinerea) és vízirigókat (Turdus philomelos) láttunk.
Innen késő délelőtt indultunk Nagyszeben-Déva-Arad útvonalon
hazafelé, ahová este 11 óra körül szerencsésen megérkeztünk.
A túra alatt megfigyelt fajok listája: Fajlista
További infó:
Argai Sándor (ciconia@freemail.hu), Pénzes László
(masio@freemail.hu), Riezing Norbert
(liparis@freemail.hu)
Ui.: Menjetek, nagyon
jó hely!
|
