|
Természetföldrajzi bemutatás
A tórendszer első tavait csupán
1962-ben létesítették, de az itt kialakult rendkívül gazdag madárvilág
ökológiai hátteréhez hozzátartozik a tény, hogy e tájon a
XVIII. század közepéig hatalmas kiterjedésű, langyos forrásokkal
táplált mocsárvilág húzódott Tatától a Dunáig. Ugyancsak
fontos ökológiai tényező, hogy az európai madárvonulásban oly
fontos szerepet betöltő Dunától mindössze 4 kilométerre található,
de a Gerecse peremhegyei is csupán 1 km-re emelkednek innen.
Mindezen természetföldrazi adottságokon
túlmenően említésre méltó, hogy az 1989-90 időszakában itt
kialakított további 9 tóegységgel észak-Dunántúl
leghatalmasabb mesterséges halastórendszerévé
alakították (a 13 tó teljes vízfelülete mintegy 335 hektár)
A tórendszer elsődlegesen a
haltenyésztés céljait szolgálja, de számottevő a hozzá
kapcsolódó liba- és kacsatenyésztés és a nádtermelés is. Az
őszi időszakban rendszeresen szerveznek itt vízivad vadászatokat
is. Jelentős természetvédelmi vonatkozású eredményünk, hogy a
tórendszer I. és IV. tava ún. kíméleti zóna 2001. óta a vadászat
szempontjából.
2006-ban kimagasló jelentőségű
esemény történt: a tatai Öreg-tó Ramsari Terület bővítésébe
bekerült a Ferencmajori-halastavak teljes területe is!
A tavak rendkívül jó kutatottságához nagymértékben
hozzájárulnak a Csoportunk által 1991. óta minden évben itt
megrendezett nyári természetvédelmi táborok is.
Az 1981. óta itt végzett
rendszeres kutatások eredményeként napjainkig 248 madárfaj előfordulását
bizonyították. Olyan, magyarországi, sőt európai viszonylatban
is említésre méltó ritkaságok is előkerültek a tavakról és
szűkebb környezetükből, mint a
- füles vöcsök
(Podiceps
auritus)
- vörös ásólúd
(Tadorna
ferruginea)
- pusztai ölyv
(Buteo rufinus)
- szirti sas
(Aquila
chrysaetus)
- vándor
partfutó (Calidris
melanotos)
- feketeszárnyú
székicsér (Glareola
nordmanni)
|
- csüllő (Rissa tridactyla)
- sarki csér
(Sterna
paradisea)
- kenti csér
(Sterna
sandvicensis)
- kacagó csér
(Gelochelidon
nilotica)
- karmazsinpirók
(Carpodacus
erythrinus).
|
 A tórendszeren mintegy 90 madárfaj fészkel. Közülük
említésre méltó a meglehetősen rendszertelenül fészkelő vörös
gém (Ardea purpurea), a stabilizálódó állományú
nyári lúd (Anser anser), az üstökös
réce (Netta rufina), a közelben fészkelő hamvas
rétihéja (Circus pygargus), valamint a sekély vizű
rétmaradványokon költő piroslábú cankó (Tringa
totanus).
Bár gazdag madárvilága révén
felmerült a tórendszer védetté nyilvánításának gondolata ,
erre azonban - elsődlegesen gazdasági rendeltetésénél fogva -
nem kínálkozik reális lehetőség. Különös gondot kell fordítani
az itt szervezett vadászatok lebonyolítására, mivel a külföldi
vendégvadászok olykor védett fajokat is elejtenek. Ezeken túlmenően
a nádvágás és égetés természetvédelmi problémái említésre
méltók. Az itt található természeti értékek megőrzése
csakis a területtulajdonos (Tatai Mezőgazdasági Rt.) megfelelő
kezelési gyakorlata révén biztosítható hatékonyan. Közreműködésével
1995-ben élőhelyrekonstrukciós programot indított a Magyar Madártani
és Természetvédelmi Egyesület, melynek eredményeként remélhetőleg
ismét megerősödhet a bíbic, piroslábú cankó, kis lile itteni
fészkelőállománya.
Néhány vízimadár-faj
állománynövekedése a Ferencmajori-halastavakon
A Ferencmajori-halastavakon
rendszeresnek mondható állományfelmérés a '80-as évektől
zajlott, mely a '90-es években is tovább folytatódott. A fészkelőállomány
tekintetében elsődlegesen a vízimadár fajok állományának
monitorozása kapott nagyobb hangsúlyt.
A nyári lúd az
1990-es évek elején még ritka fészkelőként nyilvántartott vízimadár-faj
volt szerte a megyében. Állománya mindösszesen egy-két párra
volt tehető a Ferencmajor legzavartalanabb tavain (5-ös és
10-es). Tekintettel arra, hogy e fiatal tórendszeren napjainkban
mennek végbe olyan szukcessziós változások a vegetációban,
melyek a többek között a nyári lúdnak is optimálisabb feltételeket
biztosítanak a költési szezonban.
Bár nincsenek pontos információk
arról, hogy a Ferencmajorban korábban mekkora volt a vörös róka
állomány, ma 8 kotorék található a tórendszer közvetlen közelében.
Megfigyelt tény, hogy a rókák nyári lúd fiókát ejtettek zsákmányul
a Ferencmajorban is. Ez hosszú távon a szaporulat drasztikus csökkenésével
járhat, hiszen igen sokszor a kislibák a gátakon táplálkoznak.
A másik fokozottan védett fajunk
a bölömbika, melynek költési sikere nagy mértékben
a víz jelenlététől függ. A grafikonból jól látható, hogy a
fokozatosan növekvő helyi állomány nagysága a relatíve aszályos
2001-es tavasz következtében hirtelen lecsökkent a '90-es évek
elején megismert mennyiségre. Amennyiben a vízgazdálkodás a
Ferencmajorban jobban megtervezett - és a gazdálkodás szempontjából
is ideálisabb - lesz a jövőben, úgy várható a bölömbika állomány
ismételt növekedése.
Fontos további folytatni a
monitorozást egyéb fajok vonatkozásában is, hiszen az élőhelyben
végbemenő változások csak így követhetők nyomon.
| 
