A tavalyi sikeren felbuzdulva idén már jó előre kitűztük a gémgyűrűzés időpontját. Május 10-én kora délután felpakoltuk Pénzes Laci Trabijára a kenut és Tibi bácsi 12 méteres(!) létráját, majd elindultunk az ácsi Zsidó-szigetre szürke gémeket és kárókatonákat gyűrűzni.

A sziget alatt valamivel a Duna-parton vízre tettük a kenut, mögé kötöttük a felfújt autóbelsőkre erősített létrát, s a vízbe csaptunk az evezőkkel! Persze az első méterek után a létra felborult, így bődületes ellenállást fejtett ki árral szemben, ami a gyöngyöző homlokunkon mutatkozott meg igazán. Közben "az Öreg" középen füstölt, mint egy gőzhajó kéménye, s (szerintem) magában mosolygott... Kis technikai kitérő után azért hamarosan bent voltunk a sziget alsó végén képződőtt kavicszátonyon, beöltöztünk a védőfelszerelésbe, ami az ürülékbombák ellen tett jó szolgálatot, majd nekivágtunk a dzsumbujnak.

Hamarosan elértük a gémtelepet, amit mi sem jelzett jobban, mint az égtelen rikácsolás, az ürülékkel vastagon beborított aljnövényzet, s a lehullott halak látványa. Nem gondolkodtunk sokat, megkezdtük a fára mászást. Az első fán csak tojásos fészekaljakat találtunk, így onnan gyorsan le is másztunk. A következőn már több sikerrel jártunk: egy 3 fiókás és egy 4 fiókás fészek! Ezután néhány sikertelen kísérlet következett, voltak fák, melyeken nem tudtunk a fészkekig mászni. Aztán ismét belehúztunk: egy 3 fiókás fészek minden lakójára, majd egy 4 fiókás fészek 3 lakójára került gyűrű (a negyedik fióka kimászott egy ágra, ahol nem értük el). Végül egy szederfán olyan fészekaljra akadtunk, ami egyedülálló volt: 3 jól fejlett, 1 gyengén fejlett (öklömnyi) fióka, + 1 záptojás! Itt a legkisebb fiókára nem is tettünk gyűrűt, enyhén lötyögött volna rajta.

Mivel a gémfészkek többnyire szil- és szederfán helyezkednek el ezen a telepen mintegy 20-30 m magasan, a kárófészkek viszont a nyárfák száraz ágain 30-40 méteren, így ismét csak gémfiókákra került gyűrű. Összesen 17 pld. szürke gém viseli itt szombat óta az alumíniumgyűrűket!

A fészkek meghódítása így sem volt mindennapi feladat, rendesen háttérbe kellett szorítanunk tériszonyunkat. Többnyire ketten másztunk fel a fára (Laci és én), míg egyikünk kiszedte a fiókákat, a másikunk meggyűrűzte őket, s mehettek vissza a helyükre. Tibi bátyánkat a fára mászástól csak az öt hete műtött lába tartotta vissza, egyszer azonban még így is feljött a létra tetejére a bicegős dunai kalóz! A fészekaljak korában igen nagy volt a szórás, a tojásos fészkektől a 4-5 hetes, fiókákig.

Az elmúlt héten erős szélvihar tépázta meg a fákat, le is tört egy kb. 30-40 cm átmérőjű ágat, amin legalább 6 szürke gém fészek volt. A letört lombok közt érkezésünkkor is ott hevertek az elpusztult fiókák, s a közelben találtunk egy még élő, de törött szárnyú, kb. 4 hetes, igen legyengült gémfiókát is.

Összességében 10 fészekben számláltuk meg a fiókákat vagy tojásokat, illetve 7 fészekben regisztráltunk fiókákat, ahol a pontos számukat nem tudtuk meghatározni. Ez alapján és az eleséget hordó madarak intenzitásából a  szürke gém állományt 35 pár körülire, a kárókatona költőállományt 30-35 párra becsüljük.

A sziget alsó végén szépen látszik a folyó építő munkája: szabályos kavicszátony képződik, ami lassan a sziget részévé válik. Feljebb, a sziget középső részén viszont a romboló tevékenység érvényesül: a magaspartról több négyzetméteres darabok szakadnak le, sokszor évtizedes fákkal együtt.

Kifelé szerencsére már nem kellett eveznünk, a víz sodra vitt minket, de így sem kellett este egyikünknek sem altatódal...

 további képek a gyűrűzésről>