Egy keddi napon kimentünk Krúg Tibi bácsival - csoportunk legaktívabb gyűrűző tagjával - szürke gémeket és kárókatonákat gyűrűzni az ácsi Zsidó-szigetre.

Du. 4 óra körül értünk a Duna-partra, majd vízre szálltunk, s beeveztünk a szigetre. (Ez itt simán ment, nem úgy mint néhány éve az emlékezetes áprilisi merülésünkkor Bagdi Antiékkal...) 

Igazi ősdzsungel az aljnövényzet, de hamarosan elértük a gémek és kárók által lakott részt. Ahogy közeledtünk mintegy 90 káró emelkedett a levegőbe, a szürke gémek vagy bátrabbak voltak, vagy kevesebben vannak, de kb. feleennyit láttunk.

A földön minden tele tojáshéjakkal és meszezéssel, itt-ott egy-egy kiesett hal, elvétve elpusztult fióka, s folyamatos "égi áldás", valamint a fiókák rikácsoló eleségkérő hangja töltötte be a levegőt. Átjártuk a terepet, kerestük a mászásra alkalmas fákat és az elérhető fészkeket. A legalacsonyabban lévők is kb. 8-10 méter magasan voltak, így jöhetett a fára mászás! Ez így egyszerűen hangzik, azonban amikor az ember a fészkek közelébe ér, rájön, hogy nem az: a levelek, az ágak vastagon tele síkos gémürülékkel, amibe élmény beletenyerelni, ráadásul ahogy a fiókák észlelik, hogy valami közeleg a fészekhez, mindjárt fokozott támadásba lendülnek. Hátsójukat kidugják a fészekből, s már jön is a fehér lé a fejedre!

Legyőzve viszolygásunkat az első fészekben találtunk négy szép fiókát, melyekre rövid időn belül gyűrű is került. A szomszédos fészekben csak egy bezápult és elhagyott gémtojás volt.

Tibi - fájós lába és 50 éve ellenére - macskaügyességgel küzdötte fel magát, de szemében a ragyogást látni kellett!

Rövid időn belül további három fát másztam meg, a négy fészekaljnyi 15 gémfiókából 13-at sikerült legyűrűzni. Egy fióka még túl kicsi volt a gyűrűhöz, egy pedig annyira kimászott a fészekből, hogy nem értem el. Összességében tehát 3 db 4 fiókás és 1 db 3 fiókás fészket látogattunk meg.

Kormegoszlásukat tekintve a tojásos fészkektől az egy hetes fiókán át a kb. négy hetes fiókákig terjedt a skála. 

A magasabban lévő fészkekben már nagyobbacska madarak is voltak, amik rendszeresen kimászkáltak az ágakra. Mivel kora délután erős szélvihar tombolt, míg én a fán voltam Tibi bácsi a fák alatt talált egy jól fejlett kisodródott fiókát. Kerestünk neki egy frissen "égből hullott" halat, amit azonnal megevett. Ezután egy táskába került és felvittem egy fészekbe. Mivel az eredeti otthonáig nem tudtuk eljuttatni, remélem mostohaszülei is felnevelik.

A kárókatonák ezen a telepen vastagabb nyárfákon, azoknak is a felső koronájában fészkelnek. Több sikertelen próbálkozás - köztük egy részleges leesés - után feladtuk a kárófészkek meghódítását.

Az élmény - a nap végére gémmeszeléstől fehér ruhánk, kezünk, arcunk ellenére - feledhetetlen!

Jövőre kötélhágcsóval vagy komolyabb mászóvassal térünk vissza, reményeink szerint mind szürke gémeket, mind kárókatonákat gyűrűzni!

..és akkor lássuk mi történt 2003-ban!