Természetföldrajzi bemutatás

Keletkezését tekintve a tó közvetlen környezetében napvilágra került csonttöredékek egy feltehetően már a pleisztocénban is itt húzódó, forrásokkal táplált mocsárvilág létére engednek következtetni, egyes írások szerint pedig már a római korban is tóként funkcionált. Maihoz hasonló formájában azonban - Magyarország legrégibb halastavaként - a XIV. században alakították ki. Az 1700-as években vízfelülete még mintegy 300 hektár volt, napjainkra azonban - részben a természetes szukcesszió, részben a mesterséges partrendezés, feltöltés következtében - 220 hektárra csökkent.

Kedvező természetföldrajzi adottságai révén az Öreg-tó a térség legértékesebb madárélőhelye. A tavat 1977-ben nyilvánították megyei jelentőségű természetvédelmi területté. Az Európa-hírű madárgyülekezőhely országos jelentőségű természetvédelmi területté minősítése sajnos évek óta húzódik. Madárvonulásban betöltött szerepénél fogva 1989-ben felvették a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek védelméről szóló Ramsari Egyezmény jegyzékébe. A korábban igen nagy zavarást jelentő vízivad vadászatot - fokozatos megszorításokat követően - 1993-ban tiltotta meg egy miniszteri rendelet végérvényesen a tavon.

Árvízvédelmi, halászati, öntözési, üdülési, természetvédelmi funkciójánál fogva a térség legsokrétűbben hasznosított tava. Vízgyűjtőjének XX. században történt nagymértékű iparosítása, urbanizációja a tó vízminőségének látványos romlását idézte elő.

Tekintettel arra, hogy Tata városa az Öreg-tavat csaknem teljesen körülveszi, az itt gyülekező vízimadarak a legkülönfélébb zavarásoknak vannak kitéve (Musicz 1992). Az elkövetkező évek fontos természetvédelmi feladata mindezen hatásoknak a lehetőségek szerinti mérsékelése.

A terület legjelentősebb természetvédelmi értékét kétségkívül a madárvonulásban betöltött szerep adja, hiszen az Öreg-tó az Eurázsia tundra- és tajgaterületein fészkelő vetési ludak (Anser fabalis) egyik legfontosabb Kárpát-medencei telelőhelye, de vizén a Magyarországon előforduló valamennyi (összesen 9) lúdfajt megfigyelték. E jelenséget a tó meglehetősen urbanizálódott környezete szinte világviszonylatban is egyedülállóvá teszi, hiszen ismereteink szerint nincs még egy olyan tó, amelyet egy város csaknem teljesen körülvesz, és melynek vizén mégis naponta akár 40-50 ezer vízimadár pihen meg.

Sajátos a tó helyzete olyan vonatkozásban is, hogy miközben az ősztől tavaszig terjedő időszakban valóban nemzetközi jelentőségű madárforgalmat bonyolít , ekkor látható a napjainkig itt megfigyelt 215 madárfaj túlnyomó része is, addig a költési időszakban igen szerény vízimadár fauna figyelhető itt meg .