|
||||||||||||||||
|
Tavalyi fogadalmainknak megfelelően március 15. és 17. közt visszatértünk a Malom-völgybe, hogy újabb énekeseket jelölhessünk meg, no meg arra kíváncsian, hogy megjöttek-e már az első vonuló madaraink. Első nap csodálatos időben húztuk ki (a tavaly novemberben kidolgozott stratégia alapján) mind a négy hálónkat a patakba. (Közben megállapíthattuk, hogy sokféle élőlény aktív már, mert petézés előtt lévő barna varangyot fogtunk, és egy szomjas pióca is rátapadt a hűteni betett söreinkre…) Rengeteg ember volt kint a Völgyben: sétáltak, söröztek, élvezték a napsütést. No és furcsálkodva nézték mit is csinálunk. Több családnak megmutattuk a hálókat, gyerekeiknek a fogott madarakat. (Szép időben ezen a helyszínen komoly babérokra törhetnénk szemléletformálásban.) A srácok hihetetlenül élvezték a madárbuksi simogatást, bár az egyik agresszív széncinke “kis híján” végzetes sérülést okozott az egyik kiskölyök lelkének, de megemberelte magát, és nem kezdett el sírni. (szerencsére jelen volt egy kislány is…) Az est fénypontja kétségtelenül egy tojó hegyi billegető bejelentkezése volt az “irodánál”, bár a vörösbegyek is kitettek magukért, szinte teljes sötétben érkeztek meg inni a patakhoz. (Retek nagy örömére!) Ezen a napon fogtuk a legtöbb madarat, mert a következő két nap fújt a szél, és időnként esett is. Este testületileg bevonultunk a Gorba Corporation transznacionális vendéglátó-ipari egységbe, ahol a biliárd és csocsóbajnokságot a legjobbak nyerték meg. (Nem merem leírni kik voltak azok…) Másnap voltunk kint madarászként a legnagyobb létszámban:
A nap nagyon jó hangulatban telt, bár mindenki talpig pokrócba csomagolva üldögélt és közlekedett (sajna még mindig nem volt fűtés!). Óriási megbeszélést és vitát rendeztünk délután, melynek témája a nyár felé megjelenő helyi csoportos (iskolásoknak szóló) munkafüzet volt. Ezt egy, a gyűrűző táborból már rutinná vált Siedler (építgetős társasjáték) követte, melyet sajna Bodri nyert meg a profik előtt. Az est utolsó mulatságos látogatója az a fiatal róka volt, aki miután végigkukázta a völgyet, kis híján begyalogolt a házunkba. Végül Tibi bácsi “szelíd” rábeszélésére (RUDIIIII!!!!!) a nyakába szedte a lábát. Vasárnapra csapatunk zöme eltávozott, viszont megérkeztek a rigók (az a példány is, mely a három nap alatt folyamatosan énekelt a szemközti fán napsütésben, esőben). A fogási lista végül is a következő volt a hétvégén:
Ehhez jön még két előző évben általunk ugyanitt gyűrűzött madár (egy erdei pinty és egy barátcinke). Délre mindent összecsomagoltunk, és fogadkozni sem kellett, mert tudtuk, hogy egy hónap múlva újra itt leszünk! És valóban április 12-én (pénteken) délután már újra a sáros patakban, eső után húztuk ki hálóinkat (most már ötöt!), és szorongva gondoltunk arra, hogy mi lesz, ha egész hétvégén szinte hálót szaggató szél fúj majd, mint most. (Az énekes rigónk ugyanazon a fán ugyanazon az ágon énekelt, mint egy hónapja!) A szél szombatra elállt, helyette megjött az eső, így meglehetőst nyugodt hétvégének néztünk elébe. (Szombaton még a hazamenetel is felmerült bennünk, de ezt a buta gondolatot a szombat déltájban a hálóban csimpaszkodó meggyvágók és erdei pintyek elhessegették.) Viszont így volt idő szunyókálni ellenőrzések közt, és természetesen a tragikus hirtelenséggel elhunyt Röfi II. maradványai is elfoglalták méltó helyüket feneketlen bendőnkben. (Hála Tibi bácsinak, Röfi urának!) A probléma csak az volt, hogy csak ketten voltunk egész hétvégén a rengeteg reformkajával. ((kolbász, hurkák, rántott karaj, levezetésként babgulyás) Azután szombaton beütött a mennykő: egy erdei pinty lábán lévő gyűrűn a megszokott “Budapest” felirat helyett az “INES OZZANO BO ITALY” volt olvasható. (Tudom ez egyeseknek nem mond annyit, mint az “Egy gyűrű mind felett…” kezdetű mondat, de nekünk most ez volt az EGY GYŰRŰ Bolognából.) Itt a Malom-völgyben ez az első külföldi visszafogás!!! Bántuk is már, hogy a meggyvágók szinte húspépet csináltak az ujjainkból! Így kétszeres ok volt az ünneplésre az egyik már ismert, a másik, hogy másnap Tibor nap volt. Hát ünnepeltünk is tisztességesen…(Ez egy másik történet!) Továbbá a betonúton is átsegítettünk vagy 5 szerelmes barna és egy zöld varangyot. (Ide jövőre szervezni lehetne egy békamentő akciót!) Vasárnap a zuhogó esőben, azután megjött a kettes számú névnapi ajándék egy gyönyörű hím örvös légykapó személyében. Délre pedig slusszpoénként kisütött a nap, és teljesen elállt a szél. Mi pedig hazamentünk. A három napos “madárhálóba érkező verseny” végeredménye ím itt következik:
Visszafogtunk továbbá márciusból egy barát- és egy széncinkét. Az adatokat a márciusi eredményekkel összevetve látható, hogy a cinkék már szétszóródtak a völgyben, sokkal kevesebb járt le a patakhoz. Megjelentek viszont az első poszáták, füzikék és a légykapó is. (Másnap láttunk szintén a Gerecsében kormos légykapót is!) Köszönettel tartozunk a Duna-Ipoly Nemzeti Park Gerecsei Tájegységének az őrház használatáért!
|
||||||||||||||||
