Vadlúd
monitoring a tatai Öreg-tavon
A hazai és nemzetközi madártani kutatások
rávilágítottak a tatai Öreg-tó európai madártani
jelentőségére, bár e megfigyelések egy-egy telelési
időszaknak csak rövidebb, legfeljebb 1-2 hetes tartalmát
ölelték fel. 1989-ben a tavat felvették a legjelentősebb
vízi élőhelyeket összefoglaló nemzetközi jegyzékbe, a
Ramsari Egyezménybe (október 1.- április 30. időszakában).
Mindezek időszerűvé teszik az Öreg-tavon zajló
madárvonulás egész telelési idényre kiterjedő folyamatos
vizsgálatát, s ezzel a tónak a nemzetközi madártani
kutatások vérkeringésében tartását. A telelési idény
során 1984-től folyamatosan szeptember végétől áprilisig
hetente 1-3 alkalommal regisztrálom a gyülekező vadludak és
egyéb vízimadarak mennyiségét, figyelemmel kísérem hajnali
kirepülésük és esti behúzásuk ökológiai körülményeit,
és több alkalommal felkerestem a napközben Tata környékén
táplálkozó csapatokat.
Az Öreg–tavi
éjszakázóhely
Az Öreg-tó évszázadokkal
ezelőtt részét képezte a Dunától Tatáig húzódó nagy
kiterjedésű, melegforrások táplálta mocsárnak, ami a mai
220 hektáros tó tradicionális vadlúdgyülekező hellyé
válásában feltehetően fontos tényező volt. A tó a mintegy
50 km-es körzet legnagyobb állóvize. NY-É-K felől Tata
városa övezi, DK-D-DNY felől pedig erdő szegélyezi. Október
végére, november elejére leengedik, lehalásszák, s
általában március végén ismét feltöltik, így a tó
befagyásáig nagy kiterjedésű, sekély víz marad vissza
kisebb-nagyobb iszaphátakkal, tocsogókkal. A ludak
éjszakázóhelye rendszerint a tó déli felében van a sekély
víz középső, zátonyos részein, tehát a legtávolabb a
lakott területektől. Alkalmanként azonban felhúzódnak a tó
északi harmadába is. Erős szélben a védett öblökbe, parti
zónákba húzódnak a ludak. Kemény teleken csak az Által-ér
torkolatánál van kisebb szabad vízfelület, ilyenkor itt
éjszakáznak a vadludak.
Táplálkozó-területek
A telelő vadludak fő
táplálkozó helyei a várostól 20 km-en belül, ÉNY-NY-DNY
irányban húzódnak. Ez 150-200 m tszf. magasságú lankás,
löszös vidék, melyen elsősorban nagyüzemi kukorica- és
búzatermesztés folyik. Kisebb jelentőségűek a D-DK-K
irányba eső területek (részben a Gerecse 300-400 m magas
hegyei között húzódó mezőgazdasági földek). Hasonlóan
kis jelentőségűek a tótól É-ÉK felé eső területek,
részben a ma Szlovákiához tartozó részek. Vizsgálataim
szerint ÉNY-NY-DNY irányba eső táplálkozóhelyeket a
vadlúdtömegek 72%-a, az É-ÉK-K felé elterülő
mezőgazdasági területeket 20%-a keresi fel, a D-DK felé eső
földeket pedig 8%. Természetesen előfordul, hogy napközben
más területekre szállnak át a ludak.
Antropogén tényezők
Tekintettel arra, hogy az
Öreg-tavat a város csaknem teljesen körbeveszi, a pihenőhely
nyugalma különösen sebezhető. A sokszor sötétedésig
korcsolyázó, vagy a leeresztett tó iszapjára merészkedő
emberek zavarása folytán a ludak nem tudják elfoglalni
megszokott alvóhelyüket, és olyankor a Duna felé repülnek
el. Ilyenkor a Süttő, Nyergesújfalu térségében lévő
szigeteteken, zátonyokon éjszakáznak. A város erősödő
fényszennyező hatása sem hagyható figyelmen kívül,
elsősorban a tó K-i partján, melynek zavaró hatását a tavat
szegélyező erdősáv egyelőre enyhíti. Egészen a
közelmúltig a legszámottevőbb emberi behatás a vadászat
volt a tó közvetlen környezetében. Ezt a hatást sikerült
mérsékelni a vadászat betiltásával a tavat körülvevő
mintegy 1 km-es zónában.
Klimatikus tényezők
A különböző időjárási
tényezők erősen befolyásolják egy-egy terület
avifaunájának dinamikáját. Vékony hóréteg esetén
megfigyelhető a vadlúdmennyiség és hőmérsékletváltozás
közötti korreláció. Néha 1-2 oC-os
hőmérsékletváltozásra is érzékenyen reagáltak a ludak.
Nagyobb hóvastagság esetén viszont az állomány nagy része
tovább vonul és felbomlik a hőmérséklet-példányszám
közötti párhuzam. A vadludak kirepülési idején jól nyomon
követhető a napkeltéhez igazodó szezonális változás, ami
az időjárás (pl. köd, borultság), illetve a zavarás
(vadászok) függvénye is. Igen nagy hidegben vagy ködben a
ludak nagy része csak később, a délelőtt folyamán
szállingózik ki.
Vonulásdinamika
Az első őszi vadlúdcsapatok IX. 20-a és X. 7-e között érkeznek, az utolsó tavaszi
példányok III. 4-e és V. 13-a között hagyják el a tavat. Az
1984-től folytatott folyamatos megfigyelések alapján
szeptember végétől, október elejétől folyamatosan
növekszik a telelő állomány mennyisége november-decemberig.
Ezután egy kisebb csökkenés jellemző december-január
hónapokban, majd a február-márciusi távozásig ismét
emelkedik a vadludak száma. Ezután már folyamatos csökkenés
áll be a csapatok teljes távozásáig. Az Öreg tavon telelő
vadludak jelentős része Hollandia és Németország felől
érkezik. Ezt a Nyugat-Európa és a Pannon-régió közötti
intenzív forgalmat bizonyítják a gyűrűzési eredmények is.
A Tatán megkerült gyűrűs vetési ludak jelentős részét a
Gülper-tavon (Németo.) és Hollandiában jelölték.
Regionális összefüggések
Tata az európai madárvonulás
szempontjából kiemelkedő jelentőségű Duna völgyétől
mindössze 10 km-re, két természetföldrajzi nagytáj, a
Kisalföld és a Dunántúli-középhegység találkozásánál
helyezkedik el. A Pannon-régió szomszédos nagy
vadlúdtelelőhelyei részben nyugatra (Fertő-tó 115 km),
részben dél-délkeletre (Dinnyési-Fertő 55 km) illetve
dél-délnyugatra húzódnak (Kelet-Balaton 130 km). Északi
irányban, Szlovákiában hasonló adottságú telelőcentrum nem
található. Alkalmanként a Duna Gönyű-Szob közötti
szakaszán is jelentős számban telelnek vadludak, de leginkább
az elmúlt néhány év során lehet ugrásszerű
állománynövekedést tapasztalni. Tatának a legerősebb
vonulási kapcsolata - a legkisebb távolságnál fogva - a
Dunával és a Dinnyési-Fertővel valószínűsíthető.
Nyári lúd
(Anser anser). Kisebb 10-30 példányból álló
csapatai rendszeresen megfigyelhetőek (max. 150 pld.). A
faj Tata környéki halastavakon 1989. óta
bizonyítottan fészkel.
Nagy lilik
(Anser albifrons). A különböző vadlúdfajok
területi differenciálódása révén a Magyarországon
összességében a vetési lúdhoz hasonló számban
előforduló –elsősorban az Alföldön domináns- nagy
lilik vizsgálataim szerint az Öreg-tavon gyülekező
vadludak 10%-át alkotja. A megfigyelt maximum 5000 pld.
volt.
Kis lilik (Anser
erythropus). Az Öreg-tavon ritkán megfigyelt faj,
általában 2-3 pld-os csapatokban (max. 16 pld.).
Vetési lúd
(Anser fabilis). A tatai Öreg-tó e faj egyik
legjelentősebb magyarországi és közép-európai
gyülekezőhelye. Holland ornitológusok 1981-84 között
20-70000-re becsülték a tavon éjszakázó maximális
mennyiséget. Az vízimadár számlálási eredményeket
figyelembe véve a tó idényenkénti részesedése a
vetési lúd országos forgalmából átlagosan
10,8-20,6%-ról 3,5-7,1%-ra csökkent. (max. 36000 pld.).
Rövidcsőrű lúd
(Anser brachyrhynchus). A Magyarországon
egyszerre észlelt eddigi legnagyobb mennyiséget az
Öreg-tavon látták 102 alkonyatkor behúzó
példánnyal. Egyébként ritkán megfigyelhető faj, 1-2
pld-os maximumokkal.
Örvös lúd
(Branta bernicla) A Branta-fajok legritkább
képviselőjeként 1-2 pld. jelenik meg, maximuma 3 pld.
volt.
Apácalúd
(Branta leucopsis) Ritkán, de rendszeresen
előfordul 1-2 pld., eddigi maximuma 14 pld. volt.
Vörösnyakú lúd
(Branta ruficollis) Előfordulásának
gyakorisága az országos adatokkal összhangban
növekedőben van. Általában 1-2 pld. kerül elő,
eddigi maximuma 4 pld. volt.
Sarki lúd
(Anser caerulesceus) Eddig egy alkalommal
sikerült megfigyelni egy sötét színváltozatú
példányt.
Indiai lúd
(Anser indicus) Bár a faj nem szerepel
Magyarország hivatalos névjegyzékében, a teljesség
kedvéért megemlítem kétszeri (1-1 pld.)
előfordulását.
Programvezető:
Musicz László 2840 Tata,Dobroszláv u. 34..
tel.:34/383-393, 30/247-06-13 fabalis@t-online.hu
| 
